64. zsoltár

Ünnepélyes hálaadás

 

 

Téged illet, Isten, Sion hegyén a dicsérő ének, *

† neked teljesítik Jeruzsálemben
a fogadalmakat.

Mivel te meghallgatod az imát, *
hozzád viszi bűne terhét minden ember.

Terheljenek bár gonosz tetteink, *
eltörlöd azokat irgalmasan.

Boldog, akit kiválasztasz, és magadhoz emelsz, *
hogy csarnokodban élhesse életét.

Ó, hadd telhessünk el házad javaival, *
templomod szentségével!

Mivel igaz vagy, csodákat művelsz, †
s úgy hallgatsz meg minket, szabadító Istenünk, *
minden földhatárnak
és messzi tengernek reménye!

Erőddel szilárd hegyeket emelsz, *
hatalommal övezed derekad.

Megzabolázod a tenger harsogását,
mennydörgő hullámait *
és a népek háborgását.

Csodajeleidet félik, akik a föld határain laknak: *
Keletnek és Nyugatnak te vagy öröme.

Meglátogatod a földet, és megöntözöd, *
elhalmozod áldásoddal.

Az egek csatornáit megtöltöd vízzel; †
gabonát nevelsz az embernek, *
és termékennyé teszed a földet.

Barázdáit megöntözöd, rögeit elboronálod, *
záporokkal porhanyítod, s termését megáldod.

Az esztendőt áldásoddal koronázod, *
s lábad nyomán elárad a bőség.

Vízzel töltekeznek a szomjas legelők, *
és ujjonganak körös-körül a halmok.

A réteket nyájak lepik el, †
a völgyekben gabona hullámzik; *
minden ujjong, és dalol színed előtt.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.