_____________________________________________________
73. zsoltár
Kesergés a templom pusztulásánMiért vetettél el végleg, Istenünk, *
és legelőd nyája ellen miért lángol haragod?
Emlékezzél meg közösségedről, *
amely kezdettől fogva birtokod.
Gondolj örökségedre, a népre, amelyet megváltottál, *
és Sion hegyére, amely lakóhelyed.
Irányítsd lépteidet az örök romokhoz: *
szentélyedben mindent letarolt az ellenség.
Közösséged helyén ordítoznak, akik gyűlölnek téged, *
és győzelmük jeléül kitűzték zászlóikat.
Olyanok, mint akik magasan villogtatják fejszéjüket *
a sűrű erdőben.
A veretes kapuknak nekiestek, *
és fejszével, baltával ledöntötték.
Szentélyedet lángba borították, *
porig alázták neved hajlékát.
Szívükben azt mondták: †
„Pusztítsuk el egyszerre őket!” *
és Isten közösségeit földünkön fölégették.
Jeleinket nem láthatjuk, prófétáink nincsenek, *
és nincs közöttünk, aki tudná, mindez meddig tart még.
Istenünk, meddig gyalázhat még az ellenség, *
nem szűnik meg ellenfelünk nevedet gyalázni?
Miért húzod vissza jobbodat, *
miért nézed ezt ölbe tett kézzel?
Mégiscsak Isten a királyunk kezdettől fogva, *
a földön szabadulást csak ő szerez.
Hatalmaddal széthasítottad a tengert, *
a vízi szörnyek fejét összetörted.
A Leviatán fejét is szétzúztad, *
prédául adtad a tenger szörnyeinek.
Te fakasztasz forrást, patakot, *
kiszárítasz bővizű folyókat.
Tied a nappal, és tied az éjszaka, *
a csillagokat és a napot te formáltad.
Te jelölted ki a föld határait, *
a nyár és a tél is a te alkotásod.
Emlékezz arra, †
az ellenség hogyan gyalázta az Urat, *
egy balga nép megvetette nevedet.
Ne add vadak prédájára a benned bízók lelkét, *
és szegényeidről ne feledkezzél el végleg!
Tekints szövetségedre, *
földünk minden zuga tele van az erőszak sátraival.
Ne távozzék szégyennel a megalázott, *
a szegény és szerencsétlen áldja nevedet!
Kelj fel, Istenünk, védd meg ügyedet, †
emlékezz csak a gyalázatokra, *
amelyekkel a balga káromol naphosszat téged.
Ne feledd el ellenségeidnek hangját *
és gyalázóid egyre erősödő zajongását!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
____________________________________________________
75. zsoltár
Hálaadás győzelemért
Jól ismerik Istent Júda földjén, *
Izraelben nagy az ő neve.
Sálemben áll sátora, *
lakóhelye pedig Sionban.
Ott törte össze a tüzes nyilakat, *
pajzsot, kardot és harci eszközöket.
Csodálatos vagy, fényben állsz a zsákmányok hegyén, *
ahol kifosztották a szívükben gőgösöket,
mert álom nyomta el őket, *
a harcosok karja lehanyatlott.
Feddő szavadtól, Jákob Istene, *
megtorpantak a lovak és a harci szekerek.
Félelmetes vagy, ki állhat meg előtted, *
ha felgerjed haragod.
Döntésedet a mennyből hallatod; *
beleremeg és elnémul a föld,
amikor ítéletre fölkel az Isten, *
hogy megszabadítsa a föld szelídeit.
A haragodtól sújtott ember is magasztal majd téged, *
és aki haragodtól megmenekült, téged ünnepel.
Amit fogadtok, adjátok meg Isteneteknek, az Úrnak; *
akik körülötte vagytok, áldozzatok a Félelmetesnek,
mert ő megtöri a fejedelmek büszkeségét, *
és rettenetes a föld királyaihoz.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
____________________________________________________
77. zsoltár
Isten jósága és a nép hűtlensége az üdvtörténet folyamánHányszor lázadoztak Isten ellen a pusztában, *
hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
Istent kísértették újra meg újra, *
Izrael Szentjét keserítették.
Nem emlékeztek vissza hatalmas kezére, *
sem a napra, amikor kimentette őket az elnyomásból.
Amikor megmutatta jeleit Egyiptomban, *
csodáit művelte Tánisz mezején:
Vérré változtatta folyóikat s patakjaikat, *
hogy ne ihassanak.
Mérges legyeket küldött, hogy mardossák őket, *
és békákat, hogy így romlást hozzon rájuk.
Féreg fogára adta termésüket, *
munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
Szőlőjüket jégesővel pusztította el, *
fügefáikat felhőszakadással.
Jégverés irtotta csordáikat, *
nyájaikat tüzes villám.
Rájuk bocsátotta lobogó haragját, †
indulatát, ostorát, verését, *
ártó angyalok seregét.
Szabadjára engedte indulatát, †
nem kímélte őket a haláltól, *
életüket dögvésszel sújtotta.
Megölt minden első sarjat Egyiptomban, *
minden elsőszülött fiút Kám sátraiban.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Ant. Az Úr kimentette őket az elnyomatásból.
2. ant. Bevezette őket szent hegyére az Úr.
77. zsoltár 40-72 – V.Kihozta népét, mint juhokat, *
mint nyájat terelgette őket a pusztában.
Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, *
de ellenségeiket a tenger borította el.
Bevezette őket szent földjére, *
a hegyre, melyet jobbja szerzett nekik.
Nemzeteket űzött ki előlük, †
és földjüket nekik adta örökségül, *
a pogányok sátraiba Izrael törzseit telepítette.
Mégis megkísértették és ingerelték a fölséges Istent, *
szövetségével mit sem törődtek.
Elpártoltak tőle, hűtlenné lettek, †
ugyanúgy, mint ősatyáik; *
mint a csalfa íj, eltérültek.
Pogány oltáraikkal fölingerelték őt, *
bálványaikkal féltékennyé tették.
Isten hallotta, és haragra gerjedt, *
és nagyon megutálta Izraelt.
Elhagyta silói hajlékát, *
sátorát, ahol emberek között lakott.
Fogságba juttatta hatalma jelét, *
ékességét ellenség kezébe.
Népét kiszolgáltatta a kardnak, *
szívét harag töltötte el öröksége ellen.
Fiaikat tűz emésztette meg, *
hajadon lányaik pártában maradtak.
Kard által hullottak el papjaik, *
özvegyeik nem sirathatták el őket.
De aztán, mint álomból, felserkent az Úr, *
mint bor mámorából ébredő harcos.
Végigvert ellenségeik hátán, *
örök gyalázattal bélyegezte őket.
De József sátora nem kellett már neki, *
Efraim törzsét nem választotta,
hanem Júda törzsére esett választása, *
és Sion hegyére, amelyet szeretett.
Magasra építette szentélyét, akár az eget, *
örök alapot vetett neki, mint a földnek.
És kiválasztotta Dávidot, szolgáját, †
fölemelte a juhnyáj mellől, *
magához vette az anyajuhok mögül:
legeltesse népét, Jákobot *
és Izraelt, az ő örökségét.
És ő tiszta szívvel terelgette őket, *
ügyes kezű pásztorként járt előttük.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
____________________________________________________
79. zsoltár
Látogasd meg szőlődet, Uram!
Figyelj ránk, Izrael pásztora, *
aki nyájadként vezeted József népét.
Aki a kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva *
Efraim, Benjamin és Manassze törzse előtt.
Mutasd meg hatalmadat, és jöjj, *
hogy megszabadíts minket.
Újíts meg minket, Istenünk, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Urunk, mindenható Isten, *
meddig haragszol még néped imádsága ellenére?
Könnyek kenyerével táplálsz minket, *
és italul könnyeink árját adtad nekünk.
Szomszédaink előtt csúffá lettünk, *
ellenségeink gúnyolódnak rajtunk.
Újíts meg minket, mindenható Isten, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Egyiptomból telepítetted át szőlődet, *
népeket űztél el, hogy elültethesd.
Helyét jól megtisztítottad, *
gyökeret vert, és betöltötte már a földet.
Beborítja árnyéka a hegyeket, *
ágai magasabbak a hatalmas cédrusoknál.
Indái a tengerig elértek, *
hajtásai meg a Folyamig.
Miért romboltad le kerítését, *
hogy akik arra járnak, mind leszüreteljék?
Elpusztította az erdei vadkan, *
és a magános vad lelegelte.
Újíts meg minket, mindenható Isten, *
tekints le ránk,
lásd, és látogasd meg ezt a szőlőt!
Védd meg, amit jobbod ültetett, *
és az emberfiát, akit magadhoz emeltél.
Tűzzel égetik és feldúlják, *
de arcod feddésétől elpusztulnak.
Jobbod embere fölé tárd ki kezedet, *
az emberfia fölé, akit magadhoz emeltél.
Nem hagyunk el többé, éltess még bennünket, *
és mi segítségül hívjuk nevedet.
Újíts meg minket, Urunk, mindenható Istenünk, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
________________________________________________________________________________________
80. zsoltár
A szövetség ünnepélyes megújítása
Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, *
† ujjongjatok Jákob Istenének!
Csendüljön a zsoltár, hozzatok dobot, *
és lágy hangú hárfát citerával!
Fújjátok meg a harsonát újholdkor, *
és holdtöltekor, a mi nagy ünnepünkön!
Izraelben ez a törvény, *
ezt így rendelte Jákob Istene.
Ő hagyta meg ezt Józsefnek, *
amikor Egyiptom földjéről kivonult.
Beszédet hallottam, amit nem ismertem: †
„Válláról levettem a terhet, *
keze megszabadult a kosártól.
a vihar leple mögül meghallgattalak, *
próbára tettelek Meriba vizénél.
Népem, hallgass rám, hadd intselek, *
Izrael, bárcsak figyelnél szavamra:
Ne legyen soha más istened, *
ne imádj soha idegen istent!
Mert én vagyok a te Urad, Istened, †
aki kivezetett téged Egyiptomból, *
csak nyisd ki szádat, és én betöltöm.
De népem nem hallgatta meg szavamat, *
és nem figyelt rám Izrael.
Szívük keménységére hagytam őket, *
járjanak csak kedvteléseik szerint.
Bárcsak hallgatna rám népem, *
és Izrael követné utaimat,
ellenségeit hamarosan megaláznám, *
és gyötrőire emelném kezemet.
Akik gyűlölik az Urat, meghódolnának neki, *
és sorsuk örökké tartana.
Népemet pedig a búza legjavából táplálnám, *
és jóllakatnám őket mézzel a sziklából.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
_________________________________________________________________________
Zsoltár 81. >> Tovább >>
Zsoltárok könyve 