21. Zsoltár

 

21. zsoltár – I.

A szenvedő igaz meghallgatásra talál

Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” (Mt 27, 46)

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?_*

Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól?

Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám,_*

kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy,_*

szentélyed a te néped dicsősége.

Benned bizakodtak atyáink,_*

bizakodtak, és te őket megmentetted.

Hozzád kiáltottak, és megszabadultak,_*

nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.

Én azonban féreg vagyok, nem ember,_*

emberek szégyene, akit a nép megvet.

Aki csak rám néz, mind nevet,_*

elhúzza száját, fejét ingatva mondja:

„Az Úrban remélt, hát mentse meg,_*

szabadítsa meg, ha úgy szereti!”

Te hoztál ki engem az anyaméhből,_*

már anyám keblén te voltál reménységem.

Terád hagyatkoztam, amióta élek,_*

te vagy Istenem anyám ölétől.

Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés,_*

és nincs, aki segítsen.

21. zsoltár – II.

A szenvedő igaz meghallgatásra talál

Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” (Mt 27, 46)

Körülvesz engem számtalan tulok,_*

básáni bikák rohannak rám.

Rám tátják szájukat,_*

prédáló, üvöltő oroszlán módjára.

Mint a kiöntött víz, olyan lettem,_*

minden csontom szertehullott.

Szívem, mint a viasz,_*

megolvadt bennem.

Torkom kiszáradt, mint a cserép,_†

nyelvem ínyemhez tapadt:_*

a halál porába fektettél.

Kutyák falkája ólálkodik körülöttem,_*

gonosztevők serege zár körül.

Átlyuggatták kezemet-lábamat,_*

megszámlálhatom minden csontomat.

Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak,_†

elosztják maguk közt ruhámat,_*

és köntösömre sorsot vetnek.

Te azonban, Uram, ne maradj távol!_*

Erősségem, siess segítségemre!

Ments meg a kard élétől,_*

ragadd ki lelkem az ebek karmai közül.

Szabadíts ki az oroszlán torkából,_*

a bikák szarva elől engem, nyomorultat.

Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt,_*

a gyülekezetben hadd áldjalak.

¶ A zsoltár további része tetszés szerint végezhető.

21. zsoltár – III.

A szenvedő igaz meghallgatásra talál

Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” (Mt 27, 46)

Akik félitek az Urat, áldjátok,_*

magasztaljátok őt, Jákob utódai!

Félve tisztelje őt Izrael minden törzse,_*

mert nem nézi le, s nem veti meg a szegény nyomorát.

Arcát nem rejti el előle,_*

segélykiáltását meghallgatja.

A nagy gyülekezetben téged dicsérlek,_*

az istenfélők előtt teljesítem fogadalmam.

Egyenek a szegények, és lakjanak jól,_†

áldják az Urat mind, akik keresik:_*

„Szívük élni fog mindörökké!”

Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa,_*

boruljanak le előtte a nemzetek családjai!

Mert az Úré a hatalom,_*

a népeken ő uralkodik.

Őelőtte borul le a föld minden hatalmassága,_*

előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek.

Az én lelkem is neki él,_*

és nemzetségem neki fog szolgálni.

Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek,_†

a majd születő népnek igazságosságát hirdessék:_*

„Ezeket mind az Úr cselekedte!”

19. zsoltár

Imádság a király győzelméért

 

Hallgasson meg téged az Úr a gyötrelem napján, *
Jákob Istenének neve oltalmazzon!
Ő küldjön neked segítséget szentélyéből, *
oltalmazzon Sionból téged!

Emlékezzék minden áldozatodra, *
égőáldozataidat vegye szívesen!
Töltse be szíved vágyait, *
és váltsa valóra minden tervedet!

Hadd örvendezzünk győzelmednek, †
Istenünk nevében hadd lengessünk zászlót; *
teljesítse az Úr minden kérésedet!
Most már látom: az Úr győzelmet adott Fölkentjének, †
égi szentélyéből őt meghallgatta *
szabadító jobbjának erejével.

Ezek harci szekereikben, azok meg lovaikban bíznak, *
mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül!
Ők meginognak, és elesnek, *
mi pedig fölkelünk, és állva maradunk.

Urunk, tartsd meg a királyt, *
és hallgass meg, amikor hozzád kiáltunk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

16. zsoltár

Ments meg, Uram, a gonoszoktól!

 

Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, *
figyelj könyörgő szavamra.
Imádságom felé hajoljon füled, *
mert nem csalárd az én ajkam.
Színed előtt hangozzék felmentő ítélet rólam, *
hiszen szemed az igazságot nézi.

Vizsgáld meg szívemet, látogass meg éjjel, †
tűzpróbának vess alá, *
nem lelsz bennem gonoszságot.
Szám nem beszél az emberek dolgairól, *
ajkad igéi miatt őrizkedem az erőszakosok útjától.
Lépteimet ösvényedhez szabom, *
lábam így meg nem inoghat.

Hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz, Istenem, *
fordítsd felém füledet, hallgasd meg szavam!
Csodás jóságodat mutasd meg, *
az ellenségtől jobbod megmenti a benned bízót.
Óvj engem, mint szemed fényét, †
szárnyad árnyékában védj meg engem *
a gonoszoktól, akik szorongatnak.

Halálos ellenségeim körülvettek, †
elnehezült szívüket bezárták, *
szájukból kevélység árad.
Sarkamban vannak, körülvesznek, *
szemük azt vizsgálja, hogyan tiporhatnának földre.
Olyanok, mint a prédára éhes oroszlán, *
mint a rejtekben lapuló oroszlánkölyök.

Kelj fel, Uram, szállj szembe velük, terítsd le őket, *
kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!
E halandóktól oltalmazz, Uram, kezeddel, *
e halandóktól, akiknek osztályrészük csak ez az élet.
Amit nekik szántál, töltsd meg azzal gyomrukat, *
lakjanak jól fiaik, és ami megmaradt, hagyják gyermekeikre.
De én igaz voltomban látom meg arcodat, *
és színed látása tölt el, ha felébredek.

10. zsoltár

 

Az igaza az Úrban bízik

Az Úr a menedékem, miért mondjátok nekem: *
„Menekülj a hegyekbe, mint a madár!”

A bűnösök már kifeszítik íjukat, †
a nyílvesszőt a húrra tették, *
hogy a sötétben elejtsék a tiszta szívűt.

Ha az alapfalakat is lerombolják, *
mit tehet akkor az igaz ember?

Szent templomában van az Úr, *
az Úr trónja a mennyben áll!
Szeme rátekint a nyomorultra, *
pillantása az emberek fiait vizsgálja.
Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, *
utálja azt, aki az erőszakot kedveli.
Kénköves, tüzes parazsat hullat a gonoszokra, *
pusztító vihar lesz osztályrészük.

Az Úr igaz, és kedveli az igazságot, *
és arcát meglátják az igazak!

Dicsőség az Atyának a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

18 A. zsoltár

 

Isten dicsőségét hirdetik az egek, *
kezének művéről vall a mennybolt.
A nappalok ezt zengik egymásnak, *
erre oktatja éj az éjszakát.

Nem olyan hang ez, nem olyan beszéd, *
hogy meg ne értenéd szavát.
Minden földre elhat szózatuk, *
a földkerekség végéig eljut igéjük.

Az égen vert Isten sátort a napnak, †
és az, mint nászházból kilépő vőlegény, *
mint ujjongó dalia fut neki útjának.
Az ég egyik pereméről indul, †
és másik széléig ér a pályája: *
tüze elől rejtőzni nem lehet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

17. zsoltár

Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.

Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.

Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.

Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.

A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.

Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

 

15. zsoltár

Az Úr az én örökrészem

 

Oltalmazz engem, Istenem, *
mert én benned bízom.

Így szólok az Úrhoz: „Istenem vagy nekem, *
nincs más javam rajtad kívül.”
A dicső és szent férfiakhoz, akik földünkön élnek, *
vonzódom egész szívemmel.
Bajt bajra tetéznek maguknak, *
akik idegen istenek után futnak.
Véres áldozataikban nincsen részem, *
még csak nevüket sem veszem ajkamra.

Az Úr az én örökrészem és kelyhem, *
te irányítod, Uram, sorsomat.
A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem, *
valóban pompás az én örökrészem.
Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, *
még éjszaka is a jóra int engem bensőm.
Szüntelenül magam előtt látom az Urat, *
ő áll jobbomon, hogy el ne essem.
Ezért örül az én szívem, †
és ujjong a lelkem, *
sőt reménységben nyugszik testem is.

Mert nem hagyod lelkemet a holtak honában, *
és nem engeded,
hogy pusztulást lásson szented.
Az élet útját mutatod nekem, †
örömmel töltesz el színed előtt, *
és mindörökké tart az öröm jobbodon!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

 

11. zsoltár

Oltalom kérése a kevélyekkel szemben

 

Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak, *
a hűségesek eltűntek az emberek közül.
Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak, *
hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.

Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat, *
és a nagyokat mondó nyelvet.
Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk, †
mindenkor segítségünk az ajkunk, *
vajon ki lehetne úr fölöttünk?”

„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt †
– így szól az Úr – most már fölkelek, *
és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”
Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, *
salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.

Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol *
ettől a nemzedéktől mindörökre!
Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz, *
az emberek fiai az aljasságot magasztalják.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

 

9.B. zsoltár

Hálaének

 

Uram, miért vagy olyan messze, *
miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?
Gyötri a szegényt a kevély gonosz, *
de belehull tervei tőrébe!
Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz, *
a kapzsi önmagát magasztalja.
Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat: *
„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”
Ez neki minden gondolata, *
mert mindig sikerek kísérik útján.
Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri, *
ezért minden ellenfelét ócsárolja.
Szívében így szól: „Meg nem rendülök, *
nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”

Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal, *
nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
Leshelyén ül a mellékutak mentén, *
hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.
Szeme a nyomorultat kémleli, *
leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.
Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat, *
a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.
Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik *
az ő karja erejétől.
Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette, *
arcát elfordítja, végül nem is látja.”

Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat, *
és a nyomorultról el ne feledkezzél!
Miért veheti semmibe Istent a gonosz? *
Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”
Uram, te ezt látod, †
te minden kínt és könnyet számon tartasz, *
ezeket a te kezed utoléri.
Rád hagyatkozik az elhagyott, *
az árvának te vagy segítője.
Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét, *
kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!

Király az Úr örökkön-örökké, *
a pogányok eltűnnek a föld színéről.
A szegények kívánságát meghallgatod, Uram, *
megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.
Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét, *
hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

8. zsoltár

Isten fönsége,ember méltósága

 

Uram, mi Urunk, *
a te neved széles e világon mily csodálatos!

Az egeknél fenségesebb *
a te dicsőséged!
Kisdedek és csecsemők ajkán †
zendítesz dicséretet ellenségeiddel szemben, *
hogy elnémíts ellenséget és lázadót.

Szemlélem az eget: ujjaid műve az; *
a holdat és a csillagokat: te alkottad őket.
Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele, *
az ember fia, hogy gondod van rá?
Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, †
dicsőséggel és fénnyel koronáztad, *
fölébe emelted kezed műveinek.

Mindent az ő lába alá vetettél: *
minden juhot, barmot, a mező vadjait,
az ég madarait s a tenger halait, *
amelyek a tenger ösvényeit járják.

Uram, mi Urunk, *
a te neved széles e világon mily csodálatos!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.