______________________________________________________
43. zsoltár
A nép sorscsapásai
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
______________________________________________________
44. zsoltár
A király menyegzőjeSzívemből ünnepi ének árad, †
dalomat a királynak zengem, *
nyelvem gyors, mint a gyorsíró vesszeje.
Szebb vagy, mint akárki az emberek fiai közül, †
kedvesség ömlik el ajkadon, *
mert Istened örökre megáldott téged.
Kösd fel derekadra kardodat, te bátor harcos, *
és fényes díszruhádban arass diadalt!
Szállj síkra az igazságért, hűségért, jóságért, *
és íjadon a húrt feszítse erős jobbod!
Nyílvessződ halálos éles, †
népeket taszít lábad elé, *
és a király ellenségeinek szívébe talál.
Trónod, Isten, áll örökkön-örökké, *
kormánypálcád az igazság jogara.
Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, †
ezért kent föl Isten, a te Istened, *
az öröm olajával társaid közül.
Ruhád fahéjtól, áloétól és mirhától illatos, *
elefántcsont palotákból örömödre hárfa zendül.
Kedveseid között királylányok is lesznek, *
királynő áll a jobbodon Ofir aranyával ékesítve.
Hallgass rám, leányom, és figyelj, †
hajlítsd füledet szavamra, *
felejtsd el népedet és atyád házát!
Elbűvölte a királyt szépséged, *
urad ő, jöjj, és hódolj előtte.
Tirusz leánya ajándékokkal siet hozzád, *
a nép gazdagjai arcod fényét keresik.
Belül a királylány csupa szépség, *
arannyal van átszőve ruhája.
Színpompás ruhában vezetik a királyhoz, *
szüzek követik, és barátnői kísérik útján.
Hangos örömujjongás között vonulnak, *
bevonulnak a királyi palotába.
Atyáid helyett fiaid lesznek, *
az egész földön fejedelmekké teszed őket.
Én pedig nevedet mindenkor hirdetem, *
nemzedékek végtelen során,
hogy magasztaljanak téged a népek is *
századokon át, örökkön-örökké!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
______________________________________________________
47. zsoltár
Hálaadás a nép szabadulásáértNagy az Úr, és minden dicséretre méltó *
a mi Istenünknek városában.
† Az ő szent hegye pompás, szép halom, *
az egész földkerekség öröme.
Sion hegye Észak Csúcsa, *
a nagy király városa.
Házaiban ismerik Istent, *
mert ő maga lett a menedékük.
Íme, királyok fogtak össze, *
és együtt felvonultak ellene.
De amint meglátták, elámult szemük, *
és zavarukban elfutottak.
Úgy lepte meg őket a rettegés, *
mint a szülő asszonyt a szorongása,
mint mikor keletről szélvihar támad, *
mely szétzúzza a tarziszi hajókat.
Így hallottuk és láttuk ezt
a Mindenható Isten városában, †
a mi Istenünk városában: *
mindörökre építette azt az Úr!
Jóságodról elmélkedünk, Istenünk, *
templomod belsejében.
Istenünk, miként már neved is, †
úgy fölséged is betölt minden földhatárt; *
jobbod telve igazsággal.
Örvendezzen Sion hegye, †
ujjongjanak Júda leányai, *
ítéleteid miatt.
Sion falát kerüljétek meg, járjátok körül, *
számláljátok össze tornyait!
Csodáljátok meg bástyáit, †
járjátok végig házait, *
és mondjátok el utódaitoknak:
Itt van az Isten, a mi Istenünk, †
mindenkor és örökké, *
ő vezet minket mindörökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
_____________________________________________________________________
49. zsoltár
A helyes vallásosságMegszólal az Úr, az istenek Istene, *
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt, *
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat, *
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek, *
Isten maga tart ítéletet.
„Halljad, én népem, hadd szóljak, †
Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak, *
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika, *
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja *
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát, *
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked, *
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát? *
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †
„Törvényeimet mit emlegeted, *
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad, *
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak? *
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most, *
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
________________________________________________________________________
Zsoltár 51. >> Tovább >>
Zsoltárok könyve 