Zsoltár 11. – 20.

_________________________________________________

11. zsoltár

Oltalom kérése a kevélyekkel szemben

 

Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak, *
a hűségesek eltűntek az emberek közül.
Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak, *
hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.

Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat, *
és a nagyokat mondó nyelvet.
Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk, †
mindenkor segítségünk az ajkunk, *
vajon ki lehetne úr fölöttünk?”

„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt †
– így szól az Úr – most már fölkelek, *
és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”
Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, *
salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.

Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol *
ettől a nemzedéktől mindörökre!
Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz, *
az emberek fiai az aljasságot magasztalják.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

_________________________________________________

15. zsoltár

Az Úr az én örökrészem

 

Oltalmazz engem, Istenem, *
mert én benned bízom.

Így szólok az Úrhoz: „Istenem vagy nekem, *
nincs más javam rajtad kívül.”
A dicső és szent férfiakhoz, akik földünkön élnek, *
vonzódom egész szívemmel.
Bajt bajra tetéznek maguknak, *
akik idegen istenek után futnak.
Véres áldozataikban nincsen részem, *
még csak nevüket sem veszem ajkamra.

Az Úr az én örökrészem és kelyhem, *
te irányítod, Uram, sorsomat.
A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem, *
valóban pompás az én örökrészem.
Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, *
még éjszaka is a jóra int engem bensőm.
Szüntelenül magam előtt látom az Urat, *
ő áll jobbomon, hogy el ne essem.
Ezért örül az én szívem, †
és ujjong a lelkem, *
sőt reménységben nyugszik testem is.

Mert nem hagyod lelkemet a holtak honában, *
és nem engeded,
hogy pusztulást lásson szented.
Az élet útját mutatod nekem, †
örömmel töltesz el színed előtt, *
és mindörökké tart az öröm jobbodon!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

___________________________________________________

16. zsoltár

Ments meg, Uram, a gonoszoktól!

 

 

 

Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, *
figyelj könyörgő szavamra.
Imádságom felé hajoljon füled, *
mert nem csalárd az én ajkam.
Színed előtt hangozzék felmentő ítélet rólam, *
hiszen szemed az igazságot nézi.

Vizsgáld meg szívemet, látogass meg éjjel, †
tűzpróbának vess alá, *
nem lelsz bennem gonoszságot.
Szám nem beszél az emberek dolgairól, *
ajkad igéi miatt őrizkedem az erőszakosok útjától.
Lépteimet ösvényedhez szabom, *
lábam így meg nem inoghat.

Hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz, Istenem, *
fordítsd felém füledet, hallgasd meg szavam!
Csodás jóságodat mutasd meg, *
az ellenségtől jobbod megmenti a benned bízót.
Óvj engem, mint szemed fényét, †
szárnyad árnyékában védj meg engem *
a gonoszoktól, akik szorongatnak.

 

Halálos ellenségeim körülvettek, †
elnehezült szívüket bezárták, *
szájukból kevélység árad.
Sarkamban vannak, körülvesznek, *
szemük azt vizsgálja, hogyan tiporhatnának földre.
Olyanok, mint a prédára éhes oroszlán, *
mint a rejtekben lapuló oroszlánkölyök.

Kelj fel, Uram, szállj szembe velük, terítsd le őket, *
kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!
E halandóktól oltalmazz, Uram, kezeddel, *
e halandóktól, akiknek osztályrészük csak ez az élet.
Amit nekik szántál, töltsd meg azzal gyomrukat, *
lakjanak jól fiaik, és ami megmaradt, hagyják gyermekeikre.
De én igaz voltomban látom meg arcodat, *
és színed látása tölt el, ha felébredek.

___________________________________________________

17. zsoltár

Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.

Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.

Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.

Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.

A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.

Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

__________________________________________________

18 A. zsoltár

Isten dicsőségét hirdetik az egek, *
kezének művéről vall a mennybolt.
A nappalok ezt zengik egymásnak, *
erre oktatja éj az éjszakát.

Nem olyan hang ez, nem olyan beszéd, *
hogy meg ne értenéd szavát.
Minden földre elhat szózatuk, *
a földkerekség végéig eljut igéjük.

Az égen vert Isten sátort a napnak, †
és az, mint nászházból kilépő vőlegény, *
mint ujjongó dalia fut neki útjának.
Az ég egyik pereméről indul, †
és másik széléig ér a pályája: *
tüze elől rejtőzni nem lehet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

____________________________________________________________________________

19. zsoltár

Imádság a király győzelméért

Hallgasson meg téged az Úr a gyötrelem napján, *
Jákob Istenének neve oltalmazzon!
Ő küldjön neked segítséget szentélyéből, *
oltalmazzon Sionból téged!

Emlékezzék minden áldozatodra, *
égőáldozataidat vegye szívesen!
Töltse be szíved vágyait, *
és váltsa valóra minden tervedet!

Hadd örvendezzünk győzelmednek, †
Istenünk nevében hadd lengessünk zászlót; *
teljesítse az Úr minden kérésedet!
Most már látom: az Úr győzelmet adott Fölkentjének, †
égi szentélyéből őt meghallgatta *
szabadító jobbjának erejével.

Ezek harci szekereikben, azok meg lovaikban bíznak, *
mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül!
Ők meginognak, és elesnek, *
mi pedig fölkelünk, és állva maradunk.

Urunk, tartsd meg a királyt, *
és hallgass meg, amikor hozzád kiáltunk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

____________________________________________________________________________

20. zsoltár, 2-8. 14

Hálaadás a király győzelméért

Urunk, hatalmadnak örvend a király, *
és ujjongva ujjong segítséged miatt.
Szíve vágyát betöltötted, *
nem tagadtad meg ajka óhaját.
Kitüntetted boldogító áldásoddal, *
színarany koronát tettél a fejére.
Életet kért tőled, és te megadtad neki *
a napok hosszú sorát mindörökre.

Oltalmad alatt nagy az ő dicsősége, *
méltóságot és díszt árasztasz reá.
Áldássá teszed őt mindörökre, *
örömmel töltöd el színed előtt.
Mivel a király az Úrra hagyatkozik, *
a Fölséges irgalma nem hagyja inogni.

Kelj föl, Urunk, hatalmaddal, *
mi pedig éneklünk,
zsoltárt zengünk nagy tetteidről.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.

____________________________________________________________________________

Zsoltár 21.   >> Tovább >>