_________________________________________________
21. zsoltár
Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?_*
Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól?
Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám,_*
kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.
Pedig te szent vagy,_*
szentélyed a te néped dicsősége.
Benned bizakodtak atyáink,_*
bizakodtak, és te őket megmentetted.
Hozzád kiáltottak, és megszabadultak,_*
nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.
Én azonban féreg vagyok, nem ember,_*
emberek szégyene, akit a nép megvet.
Aki csak rám néz, mind nevet,_*
elhúzza száját, fejét ingatva mondja:
„Az Úrban remélt, hát mentse meg,_*
szabadítsa meg, ha úgy szereti!”
Te hoztál ki engem az anyaméhből,_*
már anyám keblén te voltál reménységem.
Terád hagyatkoztam, amióta élek,_*
te vagy Istenem anyám ölétől.
Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés,_*
és nincs, aki segítsen.
Körülvesz engem számtalan tulok,_*
básáni bikák rohannak rám.
Rám tátják szájukat,_*
prédáló, üvöltő oroszlán módjára.
Mint a kiöntött víz, olyan lettem,_*
minden csontom szertehullott.
Szívem, mint a viasz,_*
megolvadt bennem.
Torkom kiszáradt, mint a cserép,_†
nyelvem ínyemhez tapadt:_*
a halál porába fektettél.
Kutyák falkája ólálkodik körülöttem,_*
gonosztevők serege zár körül.
Átlyuggatták kezemet-lábamat,_*
megszámlálhatom minden csontomat.
Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak,_†
elosztják maguk közt ruhámat,_*
és köntösömre sorsot vetnek.
Te azonban, Uram, ne maradj távol!_*
Erősségem, siess segítségemre!
Ments meg a kard élétől,_*
ragadd ki lelkem az ebek karmai közül.
Szabadíts ki az oroszlán torkából,_*
a bikák szarva elől engem, nyomorultat.
Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt,_*
a gyülekezetben hadd áldjalak.
Akik félitek az Urat, áldjátok,_*
magasztaljátok őt, Jákob utódai!
Félve tisztelje őt Izrael minden törzse,_*
mert nem nézi le, s nem veti meg a szegény nyomorát.
Arcát nem rejti el előle,_*
segélykiáltását meghallgatja.
A nagy gyülekezetben téged dicsérlek,_*
az istenfélők előtt teljesítem fogadalmam.
Egyenek a szegények, és lakjanak jól,_†
áldják az Urat mind, akik keresik:_*
„Szívük élni fog mindörökké!”
Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa,_*
boruljanak le előtte a nemzetek családjai!
Mert az Úré a hatalom,_*
a népeken ő uralkodik.
Őelőtte borul le a föld minden hatalmassága,_*
előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek.
Az én lelkem is neki él,_*
és nemzetségem neki fog szolgálni.
Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek,_†
a majd születő népnek igazságosságát hirdessék:_*
„Ezeket mind az Úr cselekedte!”
_________________________________________________
22. zsoltár
A jó PásztorAz Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom: *
zöldellő mezőkön terelget engem.
Csöndes vizekhez vezet, *
és lelkemet felüdíti.
Az igazság ösvényén vezérel *
nevéhez híven.
Járjak bár halálsötét völgyekben, †
ott sem félek semmi bajtól, *
mert te velem vagy.
Pásztorbotod és terelővessződ *
az én bizodalmam.
Asztalt terítesz nekem *
ellenségeim szeme előtt.
Dús kenettel frissíted fejemet, *
csordultig megtöltötted serlegem.
Jóság és irgalom jár velem *
életemnek minden napján,
s az Úr házában lesz otthonom *
örök időkön át.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
_________________________________________________
23. zsoltár
Az Úré a föld és mind, ami betölti, *
a földkerekség és mind, aki lakja,
mert tengerek fölé ő rakta alapját, *
ő állította folyóvizek fölé.
Ki mehet föl az Úr hegyére, *
ki állhat meg az ő szent helyén?
Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †
aki nem veszi hiába Isten nevét, *
és hamis esküt nem esküszik.
Az nyer áldást az Úrtól, *
és üdvösséget szabadító Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, *
amely kutatja arcát Jákob Istenének.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
Az Úr, az erős és hatalmas,
az Úr, aki hatalmas a csatákban.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
A Seregek Ura a dicsőség királya.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
__________________________________________________
24. zsoltár
Könyörgés bűnbocsánatért és szabadulásértLelkem hozzád emelem, Uram, *
én Istenem, benned bízom, ne valljak szégyent!
Ne ujjongjon ellenség fölöttem, *
hiszen aki benned bízik, meg nem szégyenül.
Az piruljon, aki megszegi hitét *
minden semmiségért.
Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, *
taníts meg ösvényeidre.
Igazságod szerint vezess, taníts engem, †
mivel te vagy az én megmentő Istenem, *
és szüntelen benned bízom.
Irgalmasságodra gondolj, Uram, *
és könyörületedre, mely öröktől való.
Ne emlékezz ifjúkorom bűnére, vétkére! †
Irgalommal gondolj reám, *
mert te jóságos vagy, Uram.
Az Úr igazságos és jóságos, *
ezért a bűnösöket útjára oktatja.
A szelídeket törvénnyel vezeti, *
az alázatosaknak ösvényét tanítja.
Az Úr minden útja irgalom és hűség azoknak, *
akik szövetségét s törvényét megtartják.
Uram, bocsáss meg nekem a te nevedért, *
mert sok vétek terheli lelkemet!
Az istenfélő embert megtanítja az Úr, *
melyik úton járjon.
Mindig jó lesz sora az ilyen embernek, *
és ivadéka örökli a földet.
Az istenfélőket az Úr barátul fogadja, *
szövetségét feltárja előttük.
Szemem mindig az Úrra tekint, *
hiszen ő vonja ki lábam a csapdából. –
Tekints rám, és irgalmazz: *
elhagyatott vagyok és nyomorult.
Adj enyhületet szívem gyötrelmének, *
szabadíts ki bajaimból.
Lásd, megaláztak, és szenvedek, *
bocsásd meg hát minden bűnömet!
Nézd ellenségeimet: oly sokan vannak, *
s kegyetlen haraggal gyűlölnek engem.
Oltalmazd lelkemet, ragadj ki a bajból, *
ne érhessen szégyen, hisz reményem te vagy.
Ártatlanság és becsületesség óvjon engem, *
mivel teljességgel rád hagyatkozom.
Szabadítsd meg, Istenem, Izraelt *
minden sanyarúságából.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
_________________________________________________
28. zsoltár
Az Úr szavának dicsőítéseIsten gyermekei, adjátok meg az Úrnak, *
adjátok meg az Úrnak a dicsőítést
és a magasztalást!
Adjátok meg az Úrnak neve dicséretét, *
imádjátok az Urat szent ünnepi díszben!
Az Úr szava zúg a vizek árján, †
a fönséges Isten mennydörög; *
az Úr lebeg a nagy vizek fölött.
Az Úr szava hatalmas, *
az Úr szava fönséges.
Az Úr szava cédrusokat tördel, *
összetöri az Úr Libanon cédrusait.
Úgy táncol előtte Libanon, mint egy kisborjú, *
és a Szirjon-hegy, mint fiatal bölény.
Az Úr szava tűzlángot lobbant, †
az Úr szava megrengeti a pusztát, *
megrengeti az Úr a Kádes-sivatagot.
Az Úr szavától reszketve nyögnek a szarvasünők, †
lombdíszét veszti a rengeteg erdő. *
Templomában mindenki Isten dicséretét zengi.
Az Úr trónja ott áll a vízözön fölött, *
királyi trónján örökké ülni fog.
Hatalmat ad népének az Úr; *
az Úr békével áldja meg népét.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
_________________________________________________
29. zsoltár
Hálaadás a halálos veszedelemből való szabadulásértMagasztallak, Uram, mert megmentettél, *
nem hagytad,
hogy ujjongjanak rajtam ellenségeim.
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, *
és meggyógyítottál.
Kihoztál, Uram, a holtak országából, *
életben tartottál, nehogy sírba szálljak.
Zsoltárt zengjetek az Úrnak, ti, az ő szentjei, *
áldjátok szent emlékezetét,
mert csak egy pillanatig tart haragja, *
de jósága végigkísér életünkön.
Ha este betér hozzám a sírás, *
reggelre visszatér az ujjongás.
Így szóltam magamban bízva: *
„Sohasem fogok meginogni!”
Te, Uram, jó voltál hozzám, *
erős, magas hegyre állítottál.
De ha elrejtetted arcodat, *
én megrettentem.
Hozzád kiáltok, Uram, *
Istenemhez így könyörgök:
„Véremből mi hasznod lenne, *
hogyha sírba szállnék?
Dicsőíthet-e a por téged, *
magasztalhat-e hűségedért?
Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, *
te légy, Uram, segítségem!”
Gyászomat örömre fordítottad, *
széttépted szőrzsákomat, és örömbe öltöztettél,
hogy lelkem énekeljen, és ne hallgasson. *
Uram, én Istenem, téged áldalak örökké!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
___________________________________________________
30. zsoltár
Üldözött ember bizakodó imádságaTe vagy, Uram, én reményem, †
ne hagyj soha szégyent érnem, *
igazságodban szabadíts meg engem!
Fordítsd felém füledet, *
siess, Uram, ments meg engem!
Te légy oltalmazó kősziklám,
és megerősített házam, *
hogy megszabadíts engem!—
Erősségem és menedékem valóban te vagy, *
neved miatt vezess és irányíts engem!
Kiszabadítasz a hálóból,
amit titkon vetettek nekem, *
mivel te vagy az én erősségem!—
Uram, kezedbe ajánlom lelkemet; *
megváltottál engem, hűséges Istenem!
Te utálod a hazug bálványok tisztelőit, *
én azonban az Úrban remélek!—
Ujjongok és örvendezem jóságod miatt, *
mert tekintetre méltattad alázatosságomat.
Ismered lelkem gyötrődéseit, †
nem adtál ellenségeim kezébe, *
lábamat tágas helyre állítottad.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Szorongatnak, Uram, könyörülj rajtam, †
szemem a bánattól elhomályosult, *
sorvadozik testem-lelkem.
Életem már elernyed a kíntól, *
sóhajtozásban fogynak el éveim.
Erőm megtört a nyomorúságban, *
csontjaim is sorvadoznak.—
Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt, †
szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem, *
ha meglátnak az utcán, elkerülnek.
Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, *
olyanná lettem, mint az összetört edény.
Sokak gyalázkodó szavát hallom; *
rettegés vesz körül engem,
mert ezek összefognak ellenem, *
azon tanakodnak, hogy életemet kioltsák.—
Én pedig benned remélek, Uram, †
azt mondtam: „Te vagy Istenem, *
kezedben van a sorsom.”
Ragadj ki az ellenség kezéből, *
és azoktól, akik üldöznek engem.
Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, *
irgalmasságodban szabadíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mily nagy a te jóságod, Uram, *
amelyet a téged félőknek tartogatsz,
azoknak készítettél, akik benned bíznak, *
minden ember szeme láttára.—
Arcod védő árnyékában rejted el őket *
az emberek zaklatása elől.
Sátradban adsz nekik biztos helyet, *
a gonosz nyelvektől távol.—
Legyen áldott az Úr, *
aki csodás szeretettel véd meg erős városában.
Én pedig ijedtemben már azt mondtam: *
„Szemed elől elvetettél engem!”
De te meghallgattad könyörgő szavamat, *
amikor hozzád kiáltottam.—
Szeressétek az Urat, ti, összes szentjei, †
a hűségeseket megvédi az Úr, *
de bőven megfizet a gőgösöknek.
Legyetek bátrak, és erősödjék szívetek, *
mind, akik az Úrban reménykedtek.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
________________________________________________________________________
Zsoltár 31. >> Tovább >>
Zsoltárok könyve 