Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?_*
Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól?
Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám,_*
kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.
Pedig te szent vagy,_*
szentélyed a te néped dicsősége.
Benned bizakodtak atyáink,_*
bizakodtak, és te őket megmentetted.
Hozzád kiáltottak, és megszabadultak,_*
nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.
Én azonban féreg vagyok, nem ember,_*
emberek szégyene, akit a nép megvet.
Aki csak rám néz, mind nevet,_*
elhúzza száját, fejét ingatva mondja:
„Az Úrban remélt, hát mentse meg,_*
szabadítsa meg, ha úgy szereti!”
Te hoztál ki engem az anyaméhből,_*
már anyám keblén te voltál reménységem.
Terád hagyatkoztam, amióta élek,_*
te vagy Istenem anyám ölétől.
Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés,_*
és nincs, aki segítsen.
Körülvesz engem számtalan tulok,_*
básáni bikák rohannak rám.
Rám tátják szájukat,_*
prédáló, üvöltő oroszlán módjára.
Mint a kiöntött víz, olyan lettem,_*
minden csontom szertehullott.
Szívem, mint a viasz,_*
megolvadt bennem.
Torkom kiszáradt, mint a cserép,_†
nyelvem ínyemhez tapadt:_*
a halál porába fektettél.
Kutyák falkája ólálkodik körülöttem,_*
gonosztevők serege zár körül.
Átlyuggatták kezemet-lábamat,_*
megszámlálhatom minden csontomat.
Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak,_†
elosztják maguk közt ruhámat,_*
és köntösömre sorsot vetnek.
Te azonban, Uram, ne maradj távol!_*
Erősségem, siess segítségemre!
Ments meg a kard élétől,_*
ragadd ki lelkem az ebek karmai közül.
Szabadíts ki az oroszlán torkából,_*
a bikák szarva elől engem, nyomorultat.
Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt,_*
a gyülekezetben hadd áldjalak.
¶ A zsoltár további része tetszés szerint végezhető.
Akik félitek az Urat, áldjátok,_*
magasztaljátok őt, Jákob utódai!
Félve tisztelje őt Izrael minden törzse,_*
mert nem nézi le, s nem veti meg a szegény nyomorát.
Arcát nem rejti el előle,_*
segélykiáltását meghallgatja.
A nagy gyülekezetben téged dicsérlek,_*
az istenfélők előtt teljesítem fogadalmam.
Egyenek a szegények, és lakjanak jól,_†
áldják az Urat mind, akik keresik:_*
„Szívük élni fog mindörökké!”
Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa,_*
boruljanak le előtte a nemzetek családjai!
Mert az Úré a hatalom,_*
a népeken ő uralkodik.
Őelőtte borul le a föld minden hatalmassága,_*
előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek.
Az én lelkem is neki él,_*
és nemzetségem neki fog szolgálni.
Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek,_†
a majd születő népnek igazságosságát hirdessék:_*
„Ezeket mind az Úr cselekedte!”
Zsoltárok könyve 